5. rész

Író

Behívta Justint, hogy együtt ünnepeljenek.

-Na, helóó sógorjelöltem! – köszönt Nikolas Justinnak. Nina csak nézett, hogy mi van? mert 1 az hogy reggel volt, 2 meghogy sógor?

-Szia!- mondta Justin s elnevette magát!

- Állj! Sógor????- rákérdezett Nina, hogy képben legyen.

- Hát ti nem fogtok?...Nem fogtok összeházasodni?- nézett Nikolas kék szemeivel.

- Nikolas ne kombinálj, okéé?? – kiáltottam mérgesen, de éreztem szinte magamon, hogy vérvörös az arcom. :$$

- Oké hugii! Békén hagylak!! Egy feltétel! – fenyegetőzött Nina imádott bátyja.

- Nem érdekel! Békén hagysz és kész! –zárta le a vitát Nina.

- És most pedig itt van kicsim még egy kis meglepetés! – mondta Alexandra, Nina édesanyja, és Philip, Nina édesapja. Majd egy kis dobozt nyújtottak át.

- Ááá…vajon mi lehet??- kérdezte Nina nagyon izgatottan. Mikor kinyitotta, egy gyönyörű kulcstartó volt benne, ami mellesleg  aranyból volt.

- Ezt kicsim Natali küldte, tudod, ő most Európában van, és postán küldte, hogy okvetlen adjuk át neked az ő nevében.

- Aztíí…Imádlak Natali! Mikor jön vissza? Azt nem írta?- kíváncsiskodott Nina, s egy könnycsepp gördült kii a szeméből. Annyira elöntötte a szeretetérzés, hogy legszívesebben mindenkit agyon csókolgatott volna.  Még Justint is. Ez meglepő. De nem baj.

Nina

- Nina! Megölelhetlek? Csak egy baráti ölelés lenne! – kérdezte Justin mire én csak bólintani tudtam. Nagyon erősen magához szorított, és egy nagy puszit nyomott az arcomra, immár harmadszor. Eltöltött a Bieber- Fever láz és nem tudtam szinte elengedni. Mosolyogtam és lehunytam a szemeim. Jó volt érezni az illatát, és tudni, hogy ott van mellettem. De ez nem tarthat örökké. -Nina ébredj fel! Mikor jösz rá, hogy nem tudod elfelejteni?- tettem fel magamnak a nagy kérdést, mert őt,. ha akarnám se tudnám, hisz ti is tudjátok, én próbáltam, de lehetetlen.

- Nina! most mire gondolsz?- súgta bele a fülembe Justin majd még egyszer arcon puszilt.

- Hát.. arra, hogy ha akarnálak, se tudnálak elfelejteni! – mondtam neki, mire teljesen zavarba jöttem. De nem szerette volna neki hazudni. – Most, ebben a szent pillanatban többet érzek, mint barátság, és ebben teljesen biztos vagy!- mondtam ki, amit eddig magamnak sem mertem bevallani, mire Justin elengedett és nézett rám azzal a két boci szemével.

- Ez most komoly?- kérdezte nagy lelkesedéssel, és láttam rajta, hogy szeret. Úgy nézett, mint egy 13 éves tinisrác, mikor azt mondja neki a párja, hogy szeretlek. Pedig én nem ezt mondtam.

- Igen komolyan mondom, nem viccelek! Nem tudnék veled viccelni!- jelentettem ki nagy bizalommal.

- Na, fiatalok, magatokra hagyunk titeket! – mondta apu, majd kimentek. Nikolas annyira bámult, hogy elfeledkezett magáról.

- Nikolas, pls tünnyél!  TNX!- ordítottam rá.

- Jól van nyugi húzok már, értem a dolgokat!- mondta s kiment a szobámból.

- Na kettesben maradtunk!- mondta Justin, majd megfogta a kezem, leült az ágyamra, majd az ölébe húzott. – Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküled!- mondta, mire én teljesen zavarba jöttem.

- Justin, van egy kérdésem!

- Halgatlak!- majd megsímította a hátam.

- Hova tűntél az elmúlt pár hétben? – kérdeztem tőle savanyú arccal.

- Kiszellőztettem a fejem, mert nem voltak fényesek a dolgok!- mondta, majd ismét magához szorított.

- Valami történt?- kérdeztem aggódva.

- Á dehogy!Csak apa zaklatta fel az életem, hogy el akar vinni nyaralni Európába 2 évre, érdekes eddig magasról sz*rt a fejemre, most pedig hirtelen én vagyok a szeme fénye. Ezért picit eltúntem, és komolyan bocs, de muszáj volt.

- És, hogy döntöttél?

- Hogy elmegyek! Apunak szeretnék adni egy esélyt. Azaz még egy esélyt.- mondta majd az arcához húzta a fejem.

- Ez ez azt jelenti, hogy itt hagysz? – kérdeztem aggódva, s kétségbe esve. – Nem szeretnélek elveszítenie- felugrottam az öléből, majd megfogtam a vállát és közelhajoltam hozzá- Most nem szeretnélek elveszíteni, és soha sem! te vagy nekem a legfontosabb!

- Ha tényleg én vagyok neked a legfontosabb, akkor eljössz velem!